Szűz Mária

Szűz Mária – Magyarok Nagyasszonya – Napi evangélium

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent János szerint (Evangélium)

No Comments »
Abban az idôben:
  Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert
volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki
ôt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a fôpapoktól és a farizeusoktól szolgákat,
és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve.
  Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte
tôlük: ,,Kit kerestek?'' Azok ezt válaszolták: ,,A názáreti Jézust.''
Jézus erre így szólt: ,,Én vagyok''. Júdás is ott volt köztük, aki
elárulta.
  Mikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok'', meghátráltak és a földre
estek. Ezért újra megkérdezte tôlük: ,,Kit kerestek?'' Azok ezt
válaszolták: ,,A Názáreti Jézust.'' Erre Jézus így szólt: ,,Megmondtam
már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!''
Így beteljesedett, amit korábban megmondott: ,,Senkit sem veszítettem
el azok közül, akiket nekem adtál.''
  Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a fôpap szolgájára
sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De
Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki
talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?''

  Jézust elôször Annáshoz vezették.

  Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és
megkötözték. Elôször Annáshoz vezették, mert ô apósa volt Kaifásnak,
aki abban az évben fôpap volt. Ô adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy
jobb, ha egy ember hal meg a népért.
  Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány
ismerôse volt a fôpapnak, ezért bemehetett Jézussal a fôpap udvarába,
Péter meg kint várakozott a kapu elôtt. A másik tanítvány, aki ismerôse
volt a fôpapnak, visszajött, szólt a kapuban ôrködô lánynak, és bevitte
Pétert. A kaput ôrzô szolgáló közben megjegyezte: ,,Talán te is ennek
az emberitek a tanítványai közül vagy?'' Ô azt felelte: ,,Nem vagyok!''
  Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy
fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A fôpap
eközben tanítványai és tanítása felôl faggatta Jézust. Jézus ezt
válaszolta neki: ,,Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a
zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak
bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem?
Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ôk tudják, hogy
miket mondtam!'' E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte
Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a fôpapnak?'' Jézus ezt mondta
neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól,
akkor miért ütsz engem?'' Ekkor Annás megkötözve elküldte ôt Kaifás
fôpaphoz.

  Talán te is az ô tanítványai közül vagy? Nem vagyok!

  Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték
tôle: ,,Talán te is az ô tanítványai közül vagy?'' Ô így felelt: ,,Nem
vagyok!'' A fôpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter
levágta a fülét, megjegyezte: ,,Nem téged láttalak én a kertben
ôvele?'' De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.

  Az én országom nem ebbôl a világból való!

  Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt.
A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak
és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' Azok azt felelték:
,,Ha nem volna gonosztevô, nem adtuk volna ôt a kezedbe!'' Pilátus ezt
mondta: ,,Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek
szerint!'' A zsidók ezt válaszolták neki: ,,Nekünk senkit sem szabad
megölnünk!'' Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen
halállal fog meghalni.
  Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tôle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus így válaszolt:
,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'' Pilátus ezt
felelte: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a fôpapok adtak a
kezembe. Mit tettél?'' Ekkor Jézus így szólt: ,,Az én országom nem
ebbôl a világból való. Ha ebbôl a világból volna az országom, szolgáim
harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom
nem innét való.'' Pilátus megkérdezte: ,,Tehát király vagy?'' Jézus így
felelt: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért
jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az
igazságból való, az hallgat a szavamra!'' Erre Pilátus azt mondta: ,,Mi
az igazság?''
  E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik:
,,Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy
húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam
nektek a zsidók királyát?'' De ôk ismét kiáltozni kezdtek: ,,Ne ezt,
hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.

  Üdvöz légy, zsidók királya!

  Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisbôl
koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.
Azután eléje járultak és így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!''
És közben arculverték.
  Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: ,,Íme, elétek
vezetem ôt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.'' És
kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt:
,,Íme, az ember!''
  A fôpapok és a szolgák, mihelyt meglátták ôt, kiáltozni kezdtek:
,,Feszítsd meg! Feszítsd meg!'' Pilátus azt mondta nekik: ,,Vigyétek,
feszítsétek ôt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!''
De a zsidók ezt felelték: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint
meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!''
  Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a
helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: ,,Honnan való vagy?'' De
Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: ,,Nem
felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?'' Erre Jézus azt mondta:
,,Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülrôl nem kaptad
volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.''

  El vele, el vele! Feszítsd meg!

  Ettôl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A
zsidók azonban ezt kiáltozták: ,,Ha szabadon bocsátod, nem vagy a
császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
császárnak.'' E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga
pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának
hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a
zsidókhoz: ,,Íme, a királyotok!'' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el
vele! Feszítsd meg!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a
királyotokat?'' A fôpapok azonban ezt felelték: ,,Nincs királyunk, csak
császárunk!'' Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

  Keresztre feszítették ôt, és vele másik kettôt.

  Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ô maga vitte, míg oda nem
ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
Ott keresztre feszítették ôt, s két másikat is vele, jobb és bal felôl,
Jézust meg középen.
  Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt
ráírva: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya.'' A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették,
közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A
zsidó fôpapok kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: ťA zsidók királyaŤ, hanem
hogy ô mondta: ťA zsidók királya vagyok!Ť'' Pilátus azonban ezt
válaszolta: ,,Amit írtam, megírtam.''

  Szétosztották maguk között ruháimat.

  A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a
ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a
köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva,
ezért így szóltak egymáshoz: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá
sorsot, hogy kié legyem'' Így beteljesedett az Írás: ,,Szétosztották
maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.'' A katonák
pontosan ezt tették.

  Íme, a te fiad! -- Íme, a te anyád!

  Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nôvére, Mária,
Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll
anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony,
íme, a te fiad!'' Azután a tanítványhoz szólt: ,,Íme, a te anyád!''
Attól az órától fogva házába fogadta ôt a tanítvány.

  Beteljesedett!

  Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az
Írás, így szólt: ,,Szomjazom.'' Volt ott egy ecettel telt edény.
Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedetd'' És fejét
lehajtva kilehelte lelkét.

  (Itt letérdelünk és kis ideig csendben idôzünk.)

  Ekkor vér és víz folyt ki belôle.

  A zsidók pedig, mivel az elôkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le ôket a keresztrôl. Az a
szombat ugyanis nagy ünnep volt.
  Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a
másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz
értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát,
hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és
víz folyt ki belôle. Az tanúskodik errôl, aki látta ezt, és az ô
tanúságtétele igaz. Jól tudja ô, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás:
,,Csontot ne törjetek benne!'' És ami az Írás más helyén áll:
,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.''

  Jézus testét fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.

  Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse
Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.
Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott
mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
zsidóknál.

  Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben
pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel
volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.

 

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.