Szűz Mária

Szűz Mária – Magyarok Nagyasszonya – Napi evangélium

Evangélium Szent Lukács könyvéből: Lk. 22, 14 – 23, 56

No Comments »

Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: ,,Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem ebből, amíg be nem teljesedik az Isten országában.’ Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: ,,Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.’ Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!’ Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség [Kiv 24,8; Jer 31,31] az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!’ Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi? Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: ,,A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.’ Ő erre azt mondta neki: ,,Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!’ De Jézus azt felelte: ,,Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.’ Aztán azt mondta nekik: ,,Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?’ Ők azt felelték: ,,Semmiben.’ Majd így folytatta: ,,Most azonban akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ,,A gonosztevők közé számították” [Iz 53,12]. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.’ Erre ők így szóltak: ,,Uram, íme, itt van két kard.’ Ő pedig azt mondta nekik: ,,Ez elég.’ Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!’ Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: ,,Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.’ Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: ,,Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!’ Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: ,,Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?’ Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: ,,Uram, közéjük vágjunk karddal?’ Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: ,,Hagyjátok, elég!’ Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: ,,Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.’ Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: ,,Ez is vele volt!’ De ő tagadta: ,,Asszony, nem ismerem őt!’ Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: ,,Te is közülük való vagy.’ Péter azt felelte: ,,Ember! Nem vagyok!’ Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: ,,Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.’ Péter erre így szólt: ,,Ember! Nem tudom, mit beszélsz!’ És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: ,,Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.’ Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: ,,Találd el, ki ütött meg?’ És egyéb szidalmakkal is illették. Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!’ Ő azt felelte nekik: ,,Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni’ [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Erre mindnyájan azt mondták: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?’ Jézus azt felelte nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.’ Azok erre így szóltak: ,,Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.’ Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: ,,Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.’ Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?’ Ő azt felelte: ,,Te mondod.’ Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: ,,Semmi vétket sem találok ebben az emberben.’ De azok erősködtek, és azt mondták: ,,Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.’ Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: ,,Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.’ Erre valamennyien fölkiáltottak: ,,Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!’ Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg őt!’ Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: ,,De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.’ De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: ,,Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!” Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ,,Szakadjatok ránk!” És a halmoknak: ,,Takarjatok el minket!” [Óz 10,8] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?’ Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.’ A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk [Zsolt 22,19]. A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!’ A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!’ Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.’ A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!’ De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.’ Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.’ Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!’ A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!’ [Zsolt 31,6] E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: ,,Ez az ember valóban igaz volt.’ Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt [Zsolt 38,12]. Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. A készület napja volt, és közeledett a szombat. Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.