Szűz Mária

Szűz Mária – Magyarok Nagyasszonya – Napi evangélium

Zsoltárok: Zsolt. 77,1-38

No Comments »

Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára. Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait. Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni. Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik. Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején. Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta. Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében. Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek Isten ellen: ,,Tud-e Isten’ — mondták — ,,asztalt teríteni a pusztában?’ Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. ,,De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?’ Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek. Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit. Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott: angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye: hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait. Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek. Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik. Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk. Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel, mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez. De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.