Szűz Mária

Szűz Mária – Magyarok Nagyasszonya – Napi evangélium

Nyéki Vörös Mátyás: Üdvöz légy, Krisztus szent Anyja

Mennyországnak királynéja,
Angyaloknak szent Asszonya,
Áldott gyökér, Szűz Mária,
Üdvöz légy, Krisztus szent Anyja.
Teáltalad e világra
Új világosság virrada,
Örülj, dicsőség virága,
Kinél szebb nem jött világra.
Áldott légy, drágalátos Szűz,
Isten veled, szép virág Szűz,
Mennyben szent Fiad mellett ülsz,
Tudjuk, rajtunk is könyörülsz.

ANYÁK NAPJÁRA

Szűz Mária, Jézus Szent anyja,

Kérünk Téged, hallgassál meg, Te égi csoda,

Földön élőket, mennyben lakókat,

Oltalmazzál, segítsél meg mindannyiunkat.

Nézz most ránk, gyermekeidre,

Boríts be köpenyeddel, maradj örökre,

Hívunk hát, jöjj el mihozzánk,

Könyörögjél lelkünkért, üdvösségünkért.

Kérünk most Téged, áldjál meg minket,

Erősítsd meg a hitünket, szórd ránk fényedet,

Mennyei anyánk, eljött mihozzánk,

Boldogságunk határtalan, vigyáz most reánk.

Hófehér tiszta lelkedet,

Óhajtjuk most oly nagyon, szeressél minket,

Ölelünk, Boldogság Anyja,

Köszönjük a törődést, üdvöz légy Mária!

Dsida Jenő: Mária szobra a kertben

A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.

A szitáló
lassú cseppek
orrahegyéről
lecsepegnek.

Az embereknek
Krisztust adott.
Az emberek közt
elhagyatott.

Rónay György: Himnusz a Boldogságos Szűzhöz

Halkan hull az őszi este harmata…
Harmatozd rám égi kedved, Mária.
Oszladozzék balga szívem bánata.
Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya.
Hogyha kővel megdobnak az emberek,
Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.
Töltse be a lelkemet a szeretet.
Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.
Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd
térítőm, hogy égi Atyánk fényeit
szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg
tengerszem a hajnal ifjú fényeit.
Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,
Rózsa legyen tövisek közt életem,
piros rózsa, virágozzak ékesen.
Rózsakertek öntözője, légy velem.
Ellankasztó szárazságot messze űzz.
Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,
égi Tűznek tűztestvére, kit derűs
kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz.
Fáradtságban biztatásod el ne vedd.
Cirógasson langyos, puha tenyered.
Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,
megbékéljek mint a megvert kisgyerek.
Hogyha majd egy furcsa órán meghalok,
mint Fiadat úgy öleljen két karod.
Köszöntsenek örvendezve angyalok.
Fogadjon be országodba magzatod.
Amen.

Nagy Miklós: MÁRIA SZÜLETÉSE

Bárhová is hajszol az időnek sodra,
Boldogan sietek születésnapodra.
Mondogatom sokszor csodálattal telve:
Most fakadt virágba Isten zárt kegyelme.
Lennénk a mindenség sötét foltja,
Mária, ha nem születtél volna.
Minden oltár zord kőfészek lenne,
Loboghatna lángjuk az egekre.
Járnánk oda, mint halotti torra,
Mária, ha nem születtél volna.
Sem karácsony, sem húsvét nem lenne,
Égbe zárva pünkösd tüzes nyelve.
Őszi légyként hullanánk a porba,
Mária, ha nem születtél volna.
Félig üres lenne a mennyország,
Hirdetve az ember szörnyű sorsát.
Talán kék se lenne a menny boltja,
Mária, ha nem születtél volna.

Mária, ha nem születtél volna!
Mondom néha titkon megborzongva,
De ha föltekintek, föl a kéklő égre,
Tudom, ott vagy sorsunk Menedéke.
Isten Lánya, drágább mindeneknél,
Áldom Istent, áldom, hogy születtél.

Nagy Miklós: MÁRIA

Nem tudlak úgy megénekelni,
Ahogy régóta szeretnélek.
A könnyes szép ősi magyar ének
Nem tud belőlem fölszakadni,
Ahogy százados évek sírták
Borús, hívő, mélységes évek:
Mária! Mária!
Itt zúg rejtelmes szent viharja,
Itt zúg valahol mélyen bennem:
Hitem, vágyam bús lobogása
És fajtámé. Ó, soha ki nem zengem!
Csupán csak rövid szent neved száll
Mind fénylőbben, mind tüzesebben:
Mária! Mária!

Sík Sándor: Magyarok Nagyasszonya

Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűz Mária,
Világrászült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.

Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy izrom épség bennünk.
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.

Mind a tíz bűnnel komáztunk,
Belzebubbal paroláztunk,
Ami csepp jó maradt bennünk,
Lemarta az idegen bűn.

Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók,

Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál,
Tudjuk, hogy csak irgalom vár.

Eddig is mint nyitott könyvben,
Úgy olvastál a szívünkben.
Bűneinket végigsírtad,
De ítélni föl nem írtad.

Te látod, hogy szívünk marja
A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség
Hamvából a régi hűség.

Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpozsdul.
Ami szégyenünkre válott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?
Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.