Május 24-én van Szűz Mária, a keresztények segítségének emléknapja. Ez a fohász már az 1571-es lepantói győzelem után bekerült a lorettói litániába. Az Egyház e győzelem előtt és utána is gyakran megtapasztalta égi Édesanyánk hathatós segítségét.
Amikor VII. Piusz pápa 1815-ben e napon kiszabadult Napóleon fogságából, szabadulásának emlékére elrendelte ezt az ünnepet.
Karácsony előtt kilenc hónappal, március 25-én, Egyházunk Urunk születésének hírüladását ünnepli.
Mi magyarok gyönyörű nevet adtunk ennek az ünnepnek: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Ez az elnevezés elsősorban nem a gyümölcsfák oltási idejére utal, hanem arra, hogy az emberiség sok ezer éves fájába Isten beoltatott. Az örökkévaló belép az idő világába. A világ feletti, Mária méhében megtapasztalhatóvá lesz.
1858. február 11-én Lourdes-ban megnyílt az ég. A „Szeplőtelen Fogantatás” megjelent egy szegény, beteg kislánynak, Bernadettnek. A 18 jelenés alatt a Szűz Anya három dologra szólított fel: Építsenek ide templomot az érkező zarándokoknak! Tartsunk bűnbánatot! Imádkozzunk a bűnösökért!
A forrást, a látnok, a Szent Szűz utasítása szerint, úgymond kikaparja a földből.
Rövid idő alatt óriási, nemzetközi zarándokhely vált Lourdes-ból.. A helyes Mária-tisztelet Jézushoz visz közelebb.
A Lourdes-i jelenés napja a betegek világnapja. Ennek oka az, hogy a szentségi áldáskor, illetve a forrás-vízben való fürdetéskor számtalan beteg gyógyul itt meg megmagyarázhatatlan módon. (Ennél nagyobb csak a lelki gyógyulások száma!)
Urunk bemutatásának ünnepe a II. Vatikáni Zsinat óta egyértelműen az Úr ünnepei közé tartozik. Ugyanakkor régi hagyomány emlékeztet arra, hogy ez az ünnep Máriáé is. Az ünnep régi nevei között ismeretes: Mária megtisztulása. Mi magyarok most is így nevezzük: Gyertyaszentelő Boldogasszony.
A zsidók törvénye szerint minden elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni, illetve megváltani kellett. (Kiv 13,13). Jézust szülei felviszik a templomba, hogy kimutassák törvény-tiszteletüket, de nem váltják meg. Ő Istennek szánt áldozat. A gyertya erre is emlékeztet, hiszen önmagát emészti föl. Mária alázatban Fia útján jár. Ő ismeri kiválasztottságát, szüzességét, mégis beáll a többi asszony közé, akiknek szükségük van a tisztulásra. (Lev 12.) Felajánlja a szegények áldozatát „egy pár gerlét, vagy két galambfiókát” (Lk 2,24).
Az ünnepen szentelt gyertya egyértelműen Jézusra utal, akit Simeon minden nemzet számára készített világosságnak nevez. (Lk 2,31k)
A XV. Században, Franciaországban kezdik ünnepelni Mária eljegyzésének napját. Ennek bibliai alapját szent Máté evangéliumában olvassuk: „Mária jegyese volt Józsefnek” (1,18).
Pápai jóváhagyással (1537.) január 23-ra került ez az ünnep.
A legenda szerint a főpap Istentől kap utasítást, hogy a templomban szolgáló Máriát egy Dávid nemzetségéből származó férfi vegye feleségül, kinek vesszeje kivirágzik. Egy sem virágzik ki, de kiderül, hogy József nem tett oda vesszőt. Azzal magyarázza „Méltatlannak ítéltem, hogy egy oly szent szüzet én házastársul vegyek.” Ezután József vesszeje kivirágzik. Később még a Szentlélek is galamb képében a vesszőre szállott. Végül a zsidók szokása szerint a templomban egybeadattak és megáldattak.
A Szentírásban Erzsébet szavaiként ezt olvassuk: „Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám?” (Lk. 1,43) Ebben a korban az Úr egyértelműen Istent jelent. A szentatyák is a Szent Szüzet Istenszülőnek nevezik. A katekizmus így fogalmaz: «Mária valóban „Isten Anyja” (Theotokosz), hiszen Isten örök Fiának az anyja, aki emberré lett, aki maga az Isten» (KEK. 509.). Efezusi zsinat döntése alapján nincs a szent Szűznek olyan címe, amely az istenanyaságot fölülmúlná, és ezért méltán került a litániában az első helyre.
Az Efezusi Zsinat 1500 éves évfordulója alkalmából, október 11-re XI. Piusz pápa emléknapot rendelt: Mária anyasága néven. A II. Vatikáni Zsinat után január 1-re helyezték, és főünneppé tették Szűz Mária, Isten Anyja névvel.
Fatima a XX. sz. elején ismeretlen hely, 35-40 tanya központja volt Portugáliában. Itt élt három írni-olvasni nem tudó pásztorgyerek, Lúcia, Ferenc és Jácinta. Nekik, 1916 nyarán, egy ifjú jelent meg, aki magát a “Béke Angyalának” nevezte. Ezt a jelenést a három kis látnok eltitkolta.
1917. május 13-án a három kis gyerek bárányaikat legeltette a “Béke völgyében”. Egy fehérbe öltözött asszony jelent meg nekik, és kérte, hogy imádkozzák a rózsafüzért. Ez októberig, havonta megismétlődött. Az utolsó jelenéskor történt Nap-csodát 70 ezer ember látta. Lúciának később még kétszer (1925- és 29-ben) megjelent a Szent Szűz. Fatima üzenetét röviden így foglalhatjuk össze: Imádkozzunk és engeszteljünk a bűnösök megtéréséért, terjesszük Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét és Oroszországot ajánljuk fel neki. Napjainkban több mint 4 millió ember zarándokol évente Fatimába.
Labouré Katalin 9 éves korában árvaságra jutott. Ekkor kéri meg a Szűzanyát: „Ezután te légy anyám!” Édesapja nehezen engedi, hogy belépjen az Irgalmas nővérekhez. Ott gyakran van látomása. 1830. november 27-én bízza rá a Szent Szűz: „Veress érmet erre a mintára! Elárasztja a kegyelem azokat, akik bizalommal hordják az érmet.” Mária kérésének megfelelően, Katalin haláláig csak lelki atyja tudja, hogy ő kapta ezt a látomást. Egyszerű szerzetesi életet élt, aki nagyon sokat „beszélgetett” Mesterével a szentségház előtt. 1876. december 31-én halt meg, és 1947-ben avatták szentté.
A látomást kivizsgáló párizsi érsek maga tapasztalta meg az érem hatékonyságát. (Egy szakadár püspök csodás megtérése.) Mivel sok csoda történt az éremmel kapcsolatban, ezért nevezték el csodás érem-nek. Gyorsan elterjedt egész Európában. 1894 óta a Vincés nővérek november 27-én emlékünnepet ülnek a Csodás érem Asszonya tiszteletére. Az érem felirata a következő: „Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
1858. február 11-én Lourdes-ban megnyílt az ég. A „Szeplőtelen Fogantatás” megjelent egy szegény, beteg kislánynak, Bernadettnek. A 18 jelenés alatt a Szűz Anya három dologra szólított fel: Építsenek ide templomot az érkező zarándokoknak! Tartsunk bűnbánatot! Imádkozzunk a bűnösökért! A forrást, a látnok a Szent Szűz utasítása szerint, úgymond kikaparja a földből.
Rövid idő alatt óriási, nemzetközi zarándokhely vált Lourdes-ból, a kis városból
Ennek oka az, hogy a szentségi áldáskor, illetve a forrás-vízben való fürdetéskor számtalan beteg gyógyul itt meg megmagyarázhatatlan módon. (Ennél nagyobb csak a lelki gyógyulások száma)
Az ismert Mária-jelenések közül, ez a lassan ötszáz éve történt, igen ősinek számít. (Az első a 3. században volt.) A mexikói indiánok megtérésében óriási jelentőségű ez a jelenés.
A spanyolok alig több mint tíz éve foglalták el Mexikót, amikor a Szűzanya 1531. december 9-én, a szentmisére igyekvő Juan Diego, indián férfinek megjelent. Juan többször is járt a püspöknél, de az igazán fontos esemény dec. 12-én történt. Ezen a napon Mária jelet ad a püspöknek: A tél ellenére gyönyörű virágcsokrot kap és megláthatja az indián férfi tilmáján (kötényféle) Krisztus anyjának képmását. Ezután már nem lehetett akadálya a templom építésének.
A tilma átlagos használati ideje 20 év. Ez a tilma, annak ellenére, hogy eleinte nem vigyáztak rá, ma is ép. A másik dolog, hogy a Mária kép szemében egy fényképszerű kép látható, amire csak a XX. században lettek figyelmesek.
